TESZT | Hyundai Bayon Limited 1.2 MPi - szelíd földönkívüli
20:29
A Hyundai Bayon a márka legkisebb szabadidő autójaként jelent meg idén a piacon ezzel felvéve a versenyt a testvér cég mini SUV-jával, a Kia Stonic-kal, amit szintén teszteltem nemrégiben. Alapvetően a Kona kistestvérének szánták, méreteket tekintve viszont nem sokkal marad el a népszerű márkatárstól. Ahogy a Kia Stonic is a kompakt Rio alapjaira, így ez is az i20 alapjaira épül, csak egy kicsit felfújták itt-ott, hogy nagyobbnak tűnjön.
Hossza 4180 mm, vagyis 3 centivel rövidebb mindössze a Konától, szélessége 1775 mm, magassága pedig 1500 mm. Utóbbi adat alapján 4 centivel magasabbra építették, mint az i20-at, a Konától 7 centivel marad el, és ha már itt tartunk, a Kia Stonicnál is alacsonyabb 1-2 centivel. A csomagtartó kategóriához képest tekintélyes, 411 literes, ami bőven elegendőnek bizonyult 4 főnek egy balatoni hosszú hétvégére, és még a káptalantóti piacon szerzett vásárfia dongapadból is belefért kettő a kézipoggyászok és szatyrok mellé a hazaúton. A hasmagasságán a kompakt kivitelű i20-hoz képest csak 2 centit emeltek, így azt nem javaslom, hogy ezzel induljunk dűlőtúrára, de egy padkával és fekvőrendőrrel megbirkózik a városban.
A méreteken túlmenően érdemes még beszélni a Hyundai Bayon külsejéről, ami igencsak megosztóra sikerült. Az eleje többnyire elnyeri az emberek tetszését, a mai kornak megfelelően futurisztikusra sikeredett, a szűkre szabott menetfény és az éles vonalakkal különválasztott fényszórókkal, valamint a bordázott hűtőráccsal izgalmas és nagyon SUV-os lett a végeredmény. A hátulja azonban már hagy némi kivetnivalót.
 |
| A piros műanyag sajnos csak dísz, akármit nyomkodtunk, nem világított. |
Van, aki gyönyörűnek találja, van, aki megbotránkozik rajta. Én valahol a kettő között állok: tetszik, hogy nem átlagos, nem hétköznapi, de tény, hogy lehetett volna még csiszolni rajta. Az éles formák itt is visszaköszönnek, a hátsó lámpákat összekötő elsőre lámpának látszó műanyag csík azonban értelmezhetetlen számomra, a tervezők helyében biztosan beálltam volna a csomagtartón végigfutó menetfény trendbe. Egy biztos: az emberek beszélnek róla, megnézik, és ha már ennyit nézegetik, meg is jegyzik őt - ki ezért, ki azért...
 |
| A műanyag elemek karcsúsítják, és szabadidőautós hatást keltenek, de a terepjárótól távol áll. |
A belső számomra hatalmas pozitív csalódás, alacsonyabb kategóriás autó lévén nem vártam tőle ilyen minőséget sem esztétikum, sem anyaghasználat terén. A legszembetűnőbb a műszerfalon végigfutó bordázott elem, ami a szellőzőket is magában foglalja. Bár a beltérben a műanyag uralkodik, szerencsére a kellemesebb tapintású, matt verzió került bele, kevés éllel, lágy formákkal. Az egyik legnagyobb pirospont egyértelműen az ülés: régen ültem ennyire kényelmes, formás, jó oldaltartású ülésekben, és még a kárpitra sem lehet panaszunk. A másik, ami a sötétedés utáni használatkor tűnt fel, a hangulatos beltér világítás, ami nem csak a lábteret, de az ajtóban lévő tárolókat is lágy kék fénybe burkolja, ezáltal modern és egyben megnyugtató miliőt varázsolva.
 |
| Imádtam vele este közlekedni! |
A Bayon 10,25 colos digitális műszeregységet kapott, optikailag hozzá kapcsolódik a központi érintőképernyő, mely a tesztmodellben 8 colos volt, de kérhető szintén 10,25 colossal is. Természetesen a telefontükrözés itt sem okozott gondot, további okos megoldásként pedig kérhető vezeték nélküli töltő is. A Hyundai SmartSense biztonsági funkciók széles skáláját kínálja, ilyen a sávkövető-, az aktív holttérfigyelő és az intelligens sebességtartó automata is. Ezek közül a sávkövetést volt szerencsém kipróbálni, mely minden indításnál aktiválódik, én viszont minden alkalommal ki is kapcsoltam, ugyanis nagyon zavaróan rángatta az autót ide-oda a néha félreértelmezett felezővonalak esetén.
Motorválaszték terén nem túl széles a kínálat, a Bayon belépő szinten 1,2-es négyhengeres szívó benzin motorral kapható, fölötte jönnek a manapság divatos 1 literes háromhengeres turbó motorok, amiből 100 és 120 lóerős is elérhető (utóbbi 48 voltos hibrid). A kínálat itt véget is ér, dízel és elektromos nem készült. Én a szívó benzinest (84 lóerő, 117 Nm) kaptam meg tesztelésre, amelyre a Hyundai hivatalos weboldalán sejtelmesen "szelíd, de megbízható erőforrásként" hivatkozik. Nos, ez előrevetítette, hogy nem számíthatok egy erőgépre, és ezt hozta is. Ettől függetlenül egész kellemesen el lehetett autókázni a Káli-medencében, de a nyomaték hiánya egy-két emelkedőn már azért érezhető volt. Ehhez a motorhoz ötfokozatú kézi váltó jár, míg a turbókhoz 6 fokozatú intelligens manuális vagy a hétfokozatú duplakuplungos is.
 |
| Sportos négyküllős kormány, mely pontosan és precízen teszi a dolgát. |
 |
| Otthonosan mozgott a dombokon. |
 |
| Ezekért az ülésekért megéri a magasabb felszereltséget választani. |
A tesztautót a Hyundai Hatvan biztosította, melyet ezúton is köszönök!
- Orsi
0 megjegyzés
Szólj hozzá te is a poszthoz!