A Renault Jászberény-Karcag kereskedés jóvoltából volt szerencsém eltölteni közel egy hetet az új generációs, 2018 óta piacon lévő Dacia Dusterrel. Ismét egy nagyon pozitív csalódás ért autófronton - szerintem nem vagyok vele egyedül, ha azt mondom, a márkával kapcsolatban megvoltak az előítéleteim a sztereotípiáknak köszönhetően. A birtokomban lévő darab egy Prestige felszereltésű, 1.5 Blue dCi (diesel) 115 lóerős, 4WD, azaz összkerék hajtású modell volt. Ezen tulajdonságok mindegyike nagyban hozzájárult ahhoz, hogy csupa jót tudjak elmondani a Dusterről, de nézzük is őket sorban.

A rövidke fokozatokból legalább 6 is található itt, meg kell szokni, hogy az átlaghoz képest eggyel feljebb kell kapcsolni, hogy ő is elégedett legyen.

Az általam próbált 1.5-ös diesel motor mellett ezres és 1.3-as turbós benzines változatok érhetők még el, 5 vagy 6 fokozatú manuális váltóval. A specifikáció a mi motorunk esetében 5,6-5,8-as fogyasztást ígért, ami nevetségesen alacsonynak tűnt, és biztos voltam benne, hogy legalább a másfélszeresét fogják végül mutatni a műszerek. Így aztán nagy meglepetés ért, mikor a több mint ezer kilométeres túránk végére 5,9 literes átlagfogyasztást sikerült produkálni, pedig szokásomhoz híven nem kíméltem sem terepen, sem az autópályán.

A manuális váltó esetén szokatlanok voltak a rendkívül rövid fokozatok, már-már úgy éreztem magam, mintha egy sportautót vezetnék, annyira hamar kellett váltani a gyorsításoknál. A sportverdás érzés azonban a sebességmérőre tekintve gyorsan szerte is foszlott, bár tény, hogy nem is ígér ilyet a márka, és nem is versenyzésre lett kitalálva a Duster. Az egyest kifejezetten utálja a járgány, egy átlagos sík terepen kettesben szívesebben indul el. Ennek is megvan ám a miértje, jól mutatja, hogy ezt az autót valóban terepre tervezték, ingoványos talajon járva jól jöhet a rövid első fokozat. A kormány imádnivaló, még a durvább terepeken is könnyedén elvezethető akár egy ujjal - de ezt azért ne próbáljátok ki. A négykerék hajtású változatok hátul is független futóművet kaptak, megkönnyítve ezzel a terepezést. A futóművet egyébként sikerült úgy finomhangolni, hogy a kátyús aszfalton és a földutakon is kellemesebbé tegye az utazást. A már jól ismert útszakaszokon sok hibát észre sem vettünk vele, átsiklott rajtuk döccenés nélkül.

A kerekek külön felfüggesztést kaptak, szépen idomulnak bármilyen terepviszonyhoz, és elnyelik a csodás magyar úthálózat buktatóit.

Az első hosszabb utunk most is a hegyekbe vezetett, igazi élmény volt a Dusterrel a kacskaringós dimbes-dombos utakon kirándulni, kellemesen billegett a kanyarokban, de végig stabilan feküdt az úton. Itt mutattuk meg neki az első terepet is, amikor egy kilátóhoz a nyomvályús földúton kaptattunk föl, lefelé pedig a lejtmenet vezérlőre bíztuk magunkat. Ezen a szakaszon nagyjából meg sem döccentünk vele, így keresnünk kellett egy extrémebb terepet, amit az Alföldre visszaérve találtunk meg, a Tisza menti gáton, és a mellette vezető mezőkön. Itt már jól jött a 21 centis hasmagasság, a 30°-os terepszög és a négykerék hajtás is. Ezt megtapasztalva viszont arra is rá kellett jönnöm, hogy ez az autó itt érzi magát igazán jól, lubickol a traktornyomokban, a téglával feltöltött, eldugott üdülőházakhoz vezető utakon, ahol egy átlagos négykerekű maximum nyögve (és lyukas olajteknővel), de leginkább sehogy nem menne el.



Autópályán is jól viselkedett, igaz 140 km/h fölött már érezhetően fogyott az ereje. Itt próbáltam ki a tempomatot is. Jól szuperált, gyorsan reagált sebesség növelésre és csökkentésre is, a pedálokhoz abszolút nem kellett nyúlnom hosszú kilométereken át.

Beszéljünk egy kicsit a Prestige felszereltségről is, hiszen ezek teszik még inkább élvezhetővé a Dustert:

• Hátsó tolatóradar
• Sebességváltásra figyelmeztető grafikai jelzés
• Automata fényérzékelő világításkapcsoló
• Elektromos és fűthető visszapillantó tükrök
• Lejtmenet fékező rendszer
• Tempomat sebességszabályozó és korlátozó funkcióval
• Holttérfigyelő rendszer
• Multimédia DAB rendszer 7”-os érintőképernyővel, Mp3 kompatibilis, USB- és Bluetooth-csatlakozással
• Navigációs rendszer

A legkisebb női táskában is elfér a lapos automata kártya, ami nyitja, zárja és indítja az autót.

Ezek mellett pedig opcionális felszereltségként volt még a modellben:

• Automata klímaberendezés
• Automata Dacia kártya (kulcs nélkül nyitás, zárás és indítás)
• Multi-view kamera (90°-onként kapcsolható)
• Fűthető első ülések