Emberek! Miért nem lehetek nyugodtan szingli?

16:24


15 éves voltam, amikor az első párkapcsolatom kezdődött, és több, mint 3 évig tartott. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, de az elmúlt 8 évben többet voltam egyedül, mint kapcsolatban. Ennek millió oka van, de az egyik legfőbb ok, hogy én nem igazán vagyok egy társas lény és nagyon jól érzem magam egyedül. Szerencsére! A környezetemben látom, hogy rengeteg a kapcsolatfüggő ember, aki egyikből esik a másikba, és képtelen egyedül eltölteni egy napot is.

Na én ennek a szöges ellentéte vagyok. A leghosszabb idő, amíg szingli voltam, az 2 év volt. Most is jó ideje egyedül tengetem mindennapjaim, de eszem ágában sincs egyelőre ezen változtatni. Nem érzem magam nyitottnak még csak az ismerkedésre sem, nemhogy egy kapcsolatra. Sőt, egyenesen taszít a gondolat. Nincs kedvem az unalmas randikhoz, a szokásos kérdéskörök lefutásához, ahhoz, hogy még a nevét sem tudom általában annak, aki az asztal túloldalán ül, mert 2 perc alatt kiderül, hogy nem érdekel.





Miért nem lehet ma egy fiatal nő szingli?

Igen ám, de ez a legtöbb ember szerint 23 évesen nem normális, így folyamatosan záporoznak a kérdések, hogy randizgatok-e, van-e valaki a láthatáron, mizu pasifronton, stb. És ezek még csak a diszkrétebb kérdések, ennél néhányan sokkal tovább merészkednek. Hadd ne részletezzem...

Miután kikerülöm ezeket és elmondom, hogy nem, nincs senki, és nem is akarom, hogy legyen, így az ismerkedés lehetőségét is elkerülöm (pl. nem Tinderezek régi jó szokásommal ellentétben, de legalábbis nem veszem komolyan, még ha néha be is lépek), jönnek az életvezetési tanácsok, hogy hogyan változtassak az életemen, hogy az nekem jó legyen (hah')! Egyem azt a drága önzetlen szívetek...

Top 5 tipp az ismerőseimtől, hogy hogyan pasizzak be! (Hogy nekem jó legyen, ugye, csak azért...)

1. Először is változzak meg én magam, mert a legnagyobb baj velem van, ezért nincs senkim. - Öööö... oké. 
2. Aztán persze nyissak az emberek felé, mert ha nem vagyok nyitott, sose talál rám a nagy ő. - De ki mondta, hogy azt akarom, hogy rám találjon? Legalábbis mostanában? Általában itt teljes képzavar áll be, és nem értik, hogy lehet az, hogy nem akarom. 
3. Járjak el bulizni! - Ez a másik kedvenc témám, de erről lesz egy külön posztnyi gondolatom, így most nem is kezdek bele.
4. Tartsak szeretőt, mert abból amúgy is bármikor lehet kapcsolat, de ha nem, hát az se baj, legalább addig is jól érzem magam! - Így is remekül érzem magam, de jól esik az aggódás. Ja nem. 
5. Tinderezzek és randizgassak egy csomó emberrel, mert úgyis tökre ráérek, és miért ne, hátha ott vár rám valahol a herceg fehér lovon. - Van az a pont, amikor már a Tindert is csak unaloműzésre használja az embert... Én már csak tudom. 


Szögezzük le, hogy én annál jóval reálisabb típus vagyok, hogy higgyek a hercegben, pláne fehér lovon, így én erre nem is számítok. Persze úgy vagyok vele, hogy egyszer mindenki megtalálja a maga keresztjét, akit aztán hurcolhat egy életen át. Na jó nem, ez így túl letargikusan hangzik. 😅 De a lényeg, hogy ha kell valakinek jönnie, biztosan jön, eddig is jött, bár hozzáteszem, viszonylag gyorsan ment is.

Nem minden szingli nő akar párkapcsolatot. Felfoghatatlan? Ez van...

A fő mondanivalóm, ami miatt ezt az egész posztot írom: Hahó! Valaki meghallgatna végre engem is? Én k*rva jól elvagyok egyedül! És az ég világon semmilyen hiányérzet, vagy űr nincs az életemben azért, mert nincs mellettem egy férfi. Ennél jóval önállóbb vagyok, ráadásul önző és egoista is. Imádok saját magammal lenni - ez milyen hülyén hangzik. De nehéz máshogy megfogalmazni. Szeretek otthon ülni a csendben és szeretem, hogy senki nem szól hozzám. Szeretek magammal foglalkozni. Szeretek magamnak főzni úgy, hogy senki nem eszik bele. Szeretem, hogy senki máshoz nem kell alkalmazkodnom. Valójában mindent szeretek, ami a szingliséggel együtt jár. Na jó, azt nem, hogy nem tudom kifúrni a falat, pedig ezer éve akarok egy polcot a nappaliba, de ez legyen a legnagyobb gondom.


Sokan azt hiszik, ha valaki szingli, azért van egyedül, mert nem kell senkinek. Ezért hát otthon ül egy sarokban és sír, mert neki ez rossz. Imádom azt is, mikor valaki megkérdezi, hogy hogyan lehet az, hogy nincs párom, hiszen olyan szép vagyok?! Tessék? Párja csak annak lehet, aki szép? Aki csúnya, húzza le magát a wc-n? Egyáltalán ki szép és ki nem az? Miért ebben mérjük a párkapcsolatot? És attól, hogy nálam azért akadnak jelentkezők, miért kéne az első szembejövő férfival kapcsolatba lépnem? Ájuljak el, hogy ő szépnek tart és akar tőlem valamit? Ja és a kedvenc: örüljek neki, hogy nálam próbálkoznak, hisz sokaknak ez sem adatik meg. Hurrá...

Azt azért elárulhatom, hogy mindig körülvesz pár ego-legyező, akik próbálják lebontani körülöttem a falakat sikertelenül. De a próbálkozásaik során záporoznak a bókok, meg eleve már az is jóleső érzés tud lenni, ahogy igyekeznek a kegyeimbe férkőzni, és bár én tudom (és az ő tudtukra is adom), hogy egyre távolabb vannak ettől, ők egyre intenzívebben tepernek. Ez amúgy néha (szinte mindig) baromi idegesítő és fárasztó, amikor az ember ilyen időszakot él, hogy senkire és semmire nem vágyik érzelmileg, vagy párkapcsolati szinten. De tény, hogy valahol mélyen jól is esik, és a napi ego löketet megadják akarva akaratlanul.

Azt sem állítom, hogy nincs esély arra, hogy holnap beüt a krach és derült égből villámcsapás szerelembe esek. Volt már ilyen, bár akkor azért már motoszkált a fejemben a gondolat, hogy lassan kéne valaki, szóval valószínűleg nyitottabban álltam ehhez, mint most. Figyelem! Nem ér majd visszahivatkozni ezt a posztot, ha a közeljövőben összejövök valakivel.

Én csak annyit szeretnék, hogy mindenki bízza rám, hogyan élem az életem. Egyedül vagy párban, nyitottan vagy zárkózottan, remeteként, vagy sem. Megnyugtatásképp: mindig is úgy éltem, hogy az nekem jó legyen, hiszen mint már említettem, egy önző ember vagyok. Magamnak akarok jót első sorban. Ha én egyedül vagyok, mindenki biztos lehet benne, hogy ennek egyetlen oka van: mert nekem így jó!


Nem vagyok egy idézetes típus; se olvasgatni, se megosztani nem igazán szoktam mások gondolatait. Sőt, a Szex és New York-ból sem láttam csak pár részt, és a filmeket. Pár napja azonban szembejött velem egy Carrie Bradshaw idézet, ami épp témába vág, így gondoltam most megosztom veletek:

"Szinglinek lenni régen azt jelentette, hogy senkinek nem kellesz. Most viszont azt jelenti, hogy csinos vagy és szexi, és kihasználod az időt, hogy eldöntsd, milyen legyen az életed és kivel szeretnéd tölteni."

Ti hogy viselitek, ha mások megpróbálnak beleszólni az életetekbe, bármilyen területről is legyen szó?

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg másokkal is, és kövesd a blog Facebook oldalát, hogy ne maradj le az újdonságokról! ☺

- Orsi

You Might Also Like

14 megjegyzés

  1. Érdekes posztot írtál a szingliségről. Való igaz, hogy idegesítő amikor olyanok szólnak be és adnak tanácsot az életemmel, vagy azzal kapcsolatban amit éppen csinálok, akiknek amúgy semmi köze sincsen hozá.
    Mert hogy ez a normális, ezt kellene csinálod. Nem. Nagyon nem.
    Vannak sok olyan ember akiknek nem elég a saját élete, a másikéba is belemászik. Én megszabadultam azoktól akiktől lehetett, de nagyon sokan vannak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akitől tudok, én is megszabadulok, de vannak olyanok, akiktől azért nem szívesen válnék meg, viszont nem tudom velük megértetni ezt az álláspontot, mert ahogy te is írtad, szerintük ez nem normális. :/ :D Nehéz ügy.

      Törlés
  2. OMG... ezt a posztot akár én is írhattam volna, csak én még rosszabb helyzetben vagyok, mert én már elértem a vénlány státuszt (32 vagyok) és én már biztosan egyedül halok meg a családom és az ismerőseim szerint, akik ugyan látszólag elfogadják, hogy én abszolút tökéletesen jól érzem magam egyedül is, de magunkban tuti azt gondolják, hogy ez nem normális... pedig, de, köszönöm, abszolút normális vagyok és abszolút boldog párkapcsolat nélkül is :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hajajj... :D A helyzet az, hogy én is itt látom magam 10 év múlva is, szóval készítem magam lelkileg, hogy ez már csak rosszabb lesz - mármint ami a külvilág reakcióit illeti. Én viszont egyre jobban élvezem ezt az életmódot, és egy kissé a dac is eluralkodik az emberen egy idő után szerintem, és "csakazér'se" akar senkitől semmit, mert halálra csesztetik vele. :D

      Törlés
    2. igen, egy jó adag dac is van a dologban :D :D

      Törlés
  3. KÖSZÖNÖM!
    El sem tudom mondani, mennyire kellett nekem ez a cikk. Már az őrületbe kerget a környezetem ugyanezért a szituációért. Ráadásul én főként azért nem tudom mire vélni a nyomást, mert még épp csak most leszek 20! Nem mintha ketyegne az órám, vagy ilyesmi (habár akkor se lenne joguk beleszólni)...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy írtál! <3 Nagyon örülök, hogy tetszett a poszt. És hidd el, nekem is jó látni, hogy nem csak én vagyok ebben a helyzetben! :D De megnyugtatlak, mikor 20 évesen voltam egyedül, akkor is ugyanez volt... Idővel csak rosszabb lesz! :D Küldd el nekik ezt a posztot, ha már unod a kérdezősködést! :)

      Törlés
  4. Teljesen egyet értek. Nem is értem miért kellene belehajszolnod magad egy kellemetlen kapcsolatba, ha te nem szeretnéd, csak mert az "normális".
    Mondjuk én három éve voltam utoljára szingli, és imádtam! Pont azért, amiket te is írtál. Aztán szembe jött az uram, és beleszerettem a szemeibe. Annyira, hogy el is felejtettem, hogy mennyire nem akarok én semmit és senkit. Ez volt benne szerintem a jó, hogy nem kerestem kétségbeesetten a szerelmet, nem akartam mindenáron valakit magam mellé, sőt kergettem el az embereket. :D De ő más volt...

    Ha hajkurászod az igazit, mint egy kétségbeesett kisgyerek, akkor abból semmi jó. Majd tudod te is, ha szembe jön valaki, hogy igen, meg akarod próbálni. Másoknak meg semmi köze hozzá.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira egyetértek veled. Rám is mindig olyankor talált rám a szerelem, mikor a legkevésbé vártam és a hátam közepére sem kívántam. Ha kerestem és erőltettem volna, akkor semmi jó nem sült volna ki belőle. Viszont ha jönni kell, akkor úgyis jön. Ezért is írtam, hogy bár most nem tudom elképzelni, hogy a közeljövőben legyen valakim, lehet, hogy holnap megismerem, és jön a rózsaszín köd. De nagyon rossz lenne minden napot úgy tölteni, hogy síránkoznék, amiért még mindig nem jön... :D

      Törlés
  5. Igazad van! Nehogy már megmondják mit csinálj...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye? :D Ezzel én is így vagyok. :) Engem egyébként is nehéz irányítani, sajnos elég akaratos és önfejű vagyok...

      Törlés
  6. Oh Istenem mintha total magamat olvastam volna!!!! Én 6 évig egyedül voltam nem volt pàrkapcsolatom se komoly se komolytalan, és annyira szerettem azt az időszakot is kialakult a napi rutinom elvonultam a kis szobàmba és olyan jòl el voltam...sokszor meg is kaptam az akkori legjobb baràtnőmtől,hogy Én milyen jòl el vagyok a kis vilàgomban nem vàgyok màsok tàrsasàgàra stb..és akkor mi van?!:D Megjegyzem azòta màr nem a baràtnőm Èn szàműzöm az ilyen embereket most màr! magam mellől. Ki nem àllom ha valaki beleszòl a velem kapcsolatos vagy dolgokra. És ha szingli vagy akkor meg mi van? Majd Te eldöntöd, hogy mikor és kivel akarsz kapcsolatot!Szò szòt követ..nagyon jòl megfogalmaztad!☺ Üdv Enikő

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Enikő, örülök, hogy tetszett! :) Igen, én is imádom ezt a kis rutint, amit sokan nem értenek, hogy mit lehet ezen szeretni. :D De ha egyszer olyan jó... :)

      Törlés
  7. Elnézést a telefonom Német billentyűzete kicsit szòrakozott velem, előfordulhat hiba a kommentben,bocsi! ☺

    VálaszTörlés

Szólj hozzá te is a poszthoz!

A ti kedvenceitek

Kövess Facebookon

Írj nekem!

Név

E-mail *

Üzenet *