A tacskóimádatom valamikor gyerekkoromban kezdődött. Mióta az eszemet tudom, oda vagyok értük, legyenek fajtatiszták, keverékek, dömperek, tökmagok, foltosak, egyszínűek. Az is lehet, hogy a génjeimben hordozom, mivel az egész családunk tacskó fan, és velük nőttem fel. Na jó, leginkább tacskóra hasonlító keverék kutyákkal - avagy tacskoidokkal. A legelső kutyánk, Carloska is egy bojlertestű fekete-cser keverék volt, aki 3 éves koromban került hozzánk, és a nagyszüleim kutyái közül is a vörös tacsi emléke él bennem legélénkebben.

5 éve költöztem Budapestre, azóta egyedül élek, és bár nagyon élvezem az egyedüllétet, nem sokkal a költözés után megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne egy állatka. Ezt visszavezethetjük könnyedén arra, hogy mindig is voltak állataink, kutyák, cicák. Teljesen természetes módon az életem része volt az, hogy egy kis szőrgombócot simogathattam, szeretgethettem nap mint nap.

Egy darabig örökbefogadott cicán gondolkodtam, de rájöttem, hogy nem tudnék neki túl boldog életet biztosítani. Bár önző embernek tartom magam, ez leginkább az emberi kapcsolataimat jellemzi, az állatok érdekeit könnyedén a sajátom elé helyezem. Így aztán végiggondoltam, hogy pici garzonban nem lenne elég mozgástere, sokat lenne egyedül, ráadásul gyakran, szinte hetente utazom haza vidékre a szüleimhez hétvégére, ez egy macskának nagyon kívül esik a komfortzónáján. Osztottam-szoroztam, és elvetettem a cica kérdést.


Már csak azért is, mert idő közben, 3 évvel ezelőtt belépett az életünkbe Mázli cica. Kalandos úton lett ő, már nem terveztek új cicával a szüleim, de Bendzsi - a jelenlegi tacskoidunk - másképp gondolta, játékból fogott egy kölyköt a kert végében. Mázli - innen a név - túlélte a 20 kilós, csupa izom kutya állkapcsának szorításában való körbe-körbe szaladgálást egy kulcscsonttöréssel, így hát lett egy macskánk. Ez egy időre csillapította a kisállat iránti vágyam, hisz hétvégente szanaszét cicáztam magam. Mivel egy pokolfajzatról beszélünk, hét közben talán jól is esett kipihenni a fáradalmakat, amiket a hétvégi rombolással okozott.

A macska dolgot tehát teljes mértékben elengedtem, így a B opció egy kistestű kutya volt, hisz ez már kompatibilisebb az életmódommal, többet lehetnénk együtt, és könnyebb lenne őt hozni-vinni bárhova. Na jó, a kistestű kutya elég tág, egyértelműen csak egy tacskó jöhetett szóba. Az elmúlt években akárhányszor láttam egyet, elolvadtam, hevesebben vert a szívem, és egy leírhatatlan érzés kerített a hatalmába - "kell egy tacskó".

Ezzel együtt viszont rengeteg kérdés kezdett el cikázni a gondolataimban. Alkalmas vagyok rá? Életben tudnám tartani? Kell a nyakamba ekkora felelősség? Biztosan akarok naponta többször hóban-fagyban-esőben-sárban sétálni? Korán kelés? Bepisilés? Bútor amortizálás? Hogy hagyom majd egyedül, ha dolgozom? Elég neki ekkora lakás? Vonatozom majd bőrönddel, táskával, kutyával hetente? Egyáltalán hogyan kell felnevelni egy kutyát? A legtöbb kérdésre adott válaszom jó ideig visszatartott az egésztől, és azt éreztem, hogy nem vagyok képes/hajlandó feladni a kényelmes életem.

Bő fél évvel ezelőtt azonban valami megváltozott. Újra és újra feltettem magamnak ezeket a kérdéseket, és egyre inkább erősödött bennem a vágy. Úgy éreztem, hogy igen, akarom. Ha kell, hajnalban kelek. Ha kell, pisit takarítok. Ha szakad az eső, akkor is boldogan sétáltatom. Ha tönkretesz valamit, veszek újat. Vagy nem veszek. Tudtam, hogy hamarosan lesz egy autóm, így az utazás kérdés is megoldva. A munkahelyem kutyabarát. Minden körülmény adott, a csillagok együtt állnak. Mégis mire várok még???

Ezen a ponton kezdődött el az intenzív felkészülés és kutatás. Rengeteget olvastam a témában, tacskókról, kiskutyákról, nevelésről. Beléptem számos tematikus csoportba, ahol elképesztő mennyiségű információt szippantottam magamba a tacsikkal kapcsolatban: fajtajellemzők, tipikus betegségek, tápok, felszerelések, költségek, oltások, paraziták elleni védekezés, ivartalanítás, stb. Elkezdett körvonalazódni, hogy milyet szeretnék, mik a fontos szempontok számomra, ezt követően pedig elkezdtem keresni Őt. Nem sürgettem, nem erőltettem, vártam Rá, az igazira, aki minden kritériumnak megfelel, aki szerelem első látásra, és a nagybetűs tökéletesség számomra.


Ő lett Rizling, a csoki-cser törpetacskó, aki egy hónapja beragyogja a mindennapjainkat, és most is itt szuszmókál mellettem, miközben ezeket a sorokat írom. Amikor rátaláltam, még volt néhány hét az érkezéséig. Ekkor kezdtem el beszerezni mindent, amire szüksége lehet - ez egy külön posztot érdemel, lesz ilyen is hamarosan.

Ami a tárgyi dolgok mellett azonban sokkal fontosabb: elkezdtem lélekben felkészülni arra, hogy egy teljesen új életszakaszba lépek - lépünk - hamarosan. Együtt. Ő lesz a társam, én pedig az övé. Felelősséggel tartozom majd egy kicsi életért, aki senki másra nem számíthat majd, csak rám. Nekem ő egy - remélhetőleg nagyon hosszú és boldog - szakasz lesz az életemben, én viszont az egész életet fogom jelenteni neki. Innentől minden napom úgy kell élnem, hogy boldoggá tegyem őt, vigyázzak rá, az egészségére, biztonságára.

Nagyon intenzív hónapon vagyunk túl, hisz a rendkívüli helyzetnek köszönhetően úgynevezett karanténkutya lett. Ez egyrészt szuper, hisz sokat lehetünk együtt. A szüleimnél vagyunk vidéken, ahol van kert, kutya és cica pajti, na meg 7/24-es felügyelet. Másrészt azonban borzasztóan aggódom, mi lesz, ha vége lesz ennek és ketten maradunk Budapesten, a kicsi lakásban, és időnként el kell válnunk egymástól hosszú órákra.

De ez a jövő zenéje...


- Orsi

Ismét elérkezett a vizsgaidőszak, ami pusztító viharként söpör végig ilyenkor az egyetemistákon. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én mindig próbálok felkészülni rá előre lelkileg, de szerintem lehetetlen, annyira hirtelen csap le, hogy egyszer csak arra eszmélek, hogy árral szemben küzdök.

Nekem idén 11 vizsgám lesz, ebből 5 szigorlat - igen, ez az a rész, amikor elkezdhettek sajnálni -, így minden erőmre és agykapacitásomra szükségem van ahhoz, hogy munka, háztartás, és a két blog csökkentett üzemben történő életben tartása mellett éjszakánként még a tanulásra is maradjon energiám. Mivel levelezős vagyok, így szorgalmi időszakban semmilyen számonkérés nincs, ezért minden tudásomról ilyenkor, ebben az egy hónapban kell számot adnom. Ez sajnos azzal is jár, hogy év közben készülni se szoktam, csak a vizsgák előtt 1-2 héttel kezdem el az intenzív tanulást.

1. A motiváció fenntartása

Erre a kérdésre egy kedves követőm hívta fel a figyelmem, aki arra kért, adjak tippet, mivel motiválhatná magát, mert az államvizsgája előtt nagyon szüksége lenne rá. Rájöttem, hogy különösebb motivációm nekem sincs, azon kívül, hogy szeretném megszerezni a jogi diplomát, és a doktori címet (ez utóbbi rendkívül motiváló tud ám lenni még akkor is, ha csak két darab betű). Így hát el is határoztam, hogy minden sikeres vizsgám után meglepem magam valami aprósággal. (Még szerencse, hogy jönnek a leárazások, mert igen drága hónap lenne a június.) Viccet félretéve, nem kell nagy dolgokra gondolni. Egy tábla csoki, egy szép új bögre, hogy jobban essen a kávé, egy rúzs, vagy egy pofátlanul leárazott nyári ruha tökéletes motiváció lehet.

Ami mindig a szemetek előtt kell lebegjen: úgyis vége lesz! Olyan vizsgaidőszak még nem volt, ami ne ért volna véget, és emlékezzetek, milyen jó érzés, amikor az a tonnás kőszikla lehullik a vállatokról - bármilyen eredménnyel is végződött a félév.

2. Ginkgo biloba

Erről ebben a posztban nem szeretnék túl sokat beszélni, hisz korábban már egy egész bejegyzést szántam neki, ITT el is olvashatjátok. A mai napig nem tudom tudományosan alátámasztani a hatását, és lehet, hogy csak placebóként hat, de kit érdekel, ha működik? 

3. Kávé

És itt most nem az élénkítő hatása miatt emelném ki a fontosságát, mert az nálam soha nem érvényesül. Igen, immúnis vagyok a kávéra, bármennyit ihatok belőle, nincs hatása, így éjjel is nyugodtan kávézgatok. Nálam a kávézás sokkal inkább egy relaxációs szertartás. Ha már azt érzem, hogy tele van az agyam, és muszáj szünetet tartanom, akkor főzök egy finom habos kávét, és leülök vele 10 percre, elkortyolgatom, és készítem magam lélekben a következő etapra.

4. Felejtsd el a telefont

A legrosszabb, amit tehetsz tanulás közben, hogy magad mellett tartod a telefonod. Nyilván 5 percenként kapsz valamilyen értesítést, ami azonnal kizökkent a koncentrációból. Én erre azt az egy megoldást találtam, hogy minimum lenémítva, de inkább kikapcsolva egy másik helyiségben tartom, hogy még csak eszembe se jusson ránézni az időre, az Instagramra, a Messengerre, meg úgy egyáltalán semmire. Ugyanez igaz a számítógépre, tabletre, minden kütyü felejtős ilyenkor. Az is egyfajta motiváció lehet, ha előre megszabod, hogy az adott napon mikor engeded meg magadnak a netezést, én pl. egy délutáni és egy esti session-t szoktam beiktatni. Ilyenkor gyorsan végigpörgetem a közösségi médiát, nehogy lemaradjak valami irtó fontos dologról, chatelek, a lényeg, hogy minden ilyesmit letudok maximum 1 órában.

5. Készíts be nasit

Tapasztalat, hogy ilyenkor sokszor enni is elfelejt az ember, mert teljesen más tudatállapotba kerülünk, amikor az alapszükségletek fontosságáról is megfeledkezünk, és szinte csak vegetálunk. Ahhoz viszont, hogy forogni tudjanak a kis fogaskerekeink, energiára van szükségük. Én ilyenkor rengeteg pénzzel tömöm meg az ételszállító cégek zsebét, hiszen a főzésre már pláne sajnálom az időt, szendvicsen élni pedig nem lehet egy hónapig (na meg azt is meg kell kenni, ki ér erre rá???). A napi 1-2 normál étkezés mellett egy maratoni tanuláshoz szükség van nasira is. Tudományosan bizonyított tény, hogy a rágás folyamata serkenti az agyműködést, így ha azt érzitek, hogy az agyatok kezdi felmondani a szolgálatot, és nem képes több információ befogadására, jöhet valami harapnivaló.


Érdemes odafigyelni arra, hogy ne egészségtelen, cukros, mű cuccokkal tömjétek magatokat, mert a vizsgaidőszak végére pár plusz kiló is felszaladhat a sok tudás mellé. Nekem a zöldség-gyümölcs snackek nagyon beváltak, a kedvencem a szárzeller (ebből egyébként is ipari mennyiséget fogyasztok), valami finom mártogatóssal. Próbáljátok ki pl. a tejföl-mustár-füstölt pirospaprika kombinációt. Egészséges, finom, és garantáltan segít koncentrálni.

6. Próbálj logikusan, értelmezve tanulni

Nálam az évszámok, a törvények számozása, és a bonyolultan megfogalmazott de szó szerint megtanulandó 20 soros törvényi tényállás adják fel a leckét általában. Ezeknél mindig próbálok valamilyen logikai összefüggést keresni, a számokhoz kötni valami más infót is, a fogalmaknál pedig megszámolom, hány elemből állnak, és tanulás közben az ujjamon számolom, hogy mennyit tudok eddig belőle. Vizsgán is jártam már úgy, hogy a kidolgozáskor először azt írtam fel, mihez hány dolgot kell tudnom, és úgy nézett ki a lapom, mint egy matekérettségi. Tanulás közben pedig mindig mindent értelmezni kell először. A magolás nem jó módszer, bár néha muszáj tényleg szóról szóra tudni dolgokat, de alapvetően az a lényeg, hogy értsd, mit tanulsz, mert onnantól gyerekjáték megjegyezni.


Én a nyomtatott jegyzetek híve vagyok, még ha nem is túl környezetbarát megoldás. Nem tudok számítógépen tanulni, a szemem is sokkal jobban elfárad, és kell, hogy lássam magam előtt a dolgokat egy papíron. Ha hozzám hasonlóan vizuális típusok vagytok, a sokszínű szövegkiemelők használata nagyon sokat segíthet. Vizsgaszituációban szintén sokszor előfordul, hogy pontosan tudom, hányadik oldalon, a lap melyik részén és milyen színnel kiemelve volt az adott anyag, innen pedig már felidézni is jóval könnyebb, ha hozzá vesszük a logikai elemeket, amiket tanuláskor hozzá kötöttünk.

+1 Tarts szünetet!

És itt most nem a 10 perces kávészünetre gondolok. Muszáj néha letenni a könyveket, és két vizsga közt tartani 1-1 pihenőnapot. Én sokszor szívatom magam azzal, hogy 2-3 egymást követő napra veszek fel vizsgákat, amiket több napos tanulás előz meg, és persze a köztük lévő éjszakákon is bújhatom a jegyzeteket. Egy ilyen maraton után viszont mindig jó pár nap kihagyás van, amiből az elsőt maximálisan kikapcsolódással töltöm, mielőtt újra nekiállnék a következő vizsgára való felkészülésnek. Ilyenkor vagy találkozom egy barátnőmmel, hogy egy kis szociális életet is éljek, vagy egyszerűen csak itthon zsibbasztom az agyam sorozatokkal, YouTube videókkal, de őszintén szólva ilyenkor még a takarítás is jól szokott esni.

Kitartás mindenkinek, ne feledjétek: hamarosan vége, pikk-pakk itt is lesz a nyár!

- Orsi

Az előző részben arról olvashattatok, mi az a 10 ok, amiért imádok szingli lenni (KATT, ha kíváncsi vagy). Arra gondoltam, összegyűjtöm az általam tapasztalt árnyoldalait is az egyedüllétnek. Menet közben kiderült, sokkal nehezebb 10 negatívumot összegyűjteni. Mivel az évek alatt a legtöbb problémát megtanultam egyedül megoldani, a férfiak által nyújtott funkciókat csak kényelmi szempontok miatt hiányolom az életemből.

1. Nincs saját bejáratú ezermesterem

Ha ki kell cserélni egy villanykörtét, be kell ütni egy szöget, össze kell csavarozni egy bútort, vagy addig kell kalapálni a zárat, míg az végül bekattan a helyére, akkor csak magamra számíthatok. Ilyen dolgok miatt azért nem mindig hívok szerelőt, viszont remek szerszámkészletet gyűjtöttem már össze a háztartásban felmerülő problémáknak köszönhetően.

2. Egyedül kell felcipelni a bevásárlást

Ezt a részt de utálom! És mindig megfogadom, hogy csak annyi dolgot veszek, amennyit kényelmesen haza tudok vinni, de persze többnyire két telepakolt ikeás szatyor a vége, meg egy bedurrant gerincsérv.

3. Nekem kell levinni a szemetet. Mindig!

Mert még ha felváltva kéne... De nem, 10/10 rám vár az az undorító zsák, ami mindig pont olyankor telik meg, amikor egyébként is sok holmival kell elhagynom a lakást, így nagyjából valahol a 8. polip csápomra tudom felakasztani, míg elküzdöm magam egy bőrönddel, két táskával, meg három szatyorral a kukákig.

4. A környezetem sopánkodik a szingliségem miatt

Ennek a témának egy komplett posztot áldoztam a blogon korábban, aminek továbbra is minden szavával azonosulni tudok. Így egyszerűen csak belinkelem nektek, hogy miért is olyan baromi idegesítő, amikor helyetted akarják eldönteni, mi lenne neked a jó. Ha elolvasnád, katt ide: 'Emberek! Miért nem lehetek nyugodtan szingli?'.

5. Létrára kell másznom, ha valamit el szeretnék érni

Pontosabban sámlira/székre létra híján. Bár legalább egy fellépőt már nagyon illene beszereznem, mert a hiánya viszonylag gyakran felüti a fejét. Nem vagyok túl alacsony, de azért a szekrény tetejét nem feltétlenül érem el még lábujjhegyen sem, az a hely viszont magas kihasználtsági faktort kap egy garzonban, így nem tudok lemondani róla.

6. Ha valamit lent hagyok, nem dobják utánam a galériára

Az egyik legrosszabb dolog, amikor a pihe-puha ágyba bevackolva jut eszembe, hogy lent hagytam:
- a telefontöltőm
- az ajakápolóm
- a kézkrémem
- a zoknim!
- zsepit a legnagyobb arcüreggyulladás közepette, amikor örülök, hogy egyszer is sikerült eljutni az emeletre. Ugrasztható pasi híján egy robotkarral is beérném mondjuk.

7. Nincs kivel kimozdulni

Oké, ez nyilván nagyon lesarkított állítás így, hiszen mire valók a barátok? Itt inkább arra gondolok, amikor este spontán kedvem támad étterembe menni, vagy hétvégén kirándulnék egyet, de ezek többnyire szervezést igényelnek, hogy a másik fél számára is működőképes legyen. Szerencsére se spontán, se kimozdulós nem vagyok túlzottan, így ez a probléma csak szökőévente egyszer merül fel de akkor bosszantó.

8. Néha jó lenne hozzábújni valakihez

Leszögezném, hogy nagyon ritkán érzem magam magányosnak, és őszintén szólva kb. ugyanennyiszer egy párkapcsolatban is képes vagyok rá, szóval nem mondanám azt, hogy ennek az érzésnek konkrétan a szingliséghez van köze. Ilyenkor viszont nincs ott egy váll, amihez hozzá lehetne bújni egy magányosabb estén, ami a párban élőknek megadatott.

9. Gyerek szempontjából kilátástalan az életem

Az én koromban - bármilyen hihetetlen ez még számomra is - néha a tudatalatti mélyéről felszínre szöknek a családalapítással kapcsolatos gondolatok. Ezeket párkapcsolat híján kénytelen vagyok ilyenkor elhessegetni. De őszintén szólva egyelőre sokkal inkább vannak túlsúlyban a szingliség mellett szóló érvek, mint a gyerek iránti vágyam. Szóval azért ne képzeljétek, hogy esténként a sarokban sírok azt mantrázva, hogy "gyereket akarok".

10. Anyagilag sokkal nehezebb egyedül, mint párban

Egyedül fizetem a lakbért, a számlákat, és egyedül kell félretennem autóra, lakásra, utazásra. Egyedül kell megteremtenem tehát mindent, ami fiatal nőként nem mindig olyan egyszerű. Alapvetően nem panaszkodhatok, de ha jobban belegondolunk, akár kétszer ennyiből is gazdálkodhat egy pár, és a költségek is arányosabban oszlanak meg (jó esetben persze...). Kárpótlásul viszont csak egy éhes szájat kell etetni, amire így azért néha hajlandó vagyok többet áldozni.

- Orsi

Összességében elmondható rólam, hogy imádok szingli lenni. Az eddigi felnőtt életem szinte egészére igaz az, hogy nem is akartam ezen változtatni, de 1-2 alkalommal az élet azért közbeszólt. Most, hogy ismét ebben az állapotban lubickolok, a rózsaszín felhők tetején ücsörögve ölemben a laptopommal összegyűjtöttem a 10 fő érvet, ami miatt imádok szinglinek lenni!

1. Kényelmesen elférek az ágyon

Talán ezt imádom mind közül a legjobban. Én nem vagyok összebújva alvós típus, és kifejezetten utálom, ha megzavarják az álmom (na jó, a macskámnak mindig elnézem...). Ha egyedül töltöm az éjszakát, garantáltan nem bökdös, nem akar átölelni, nem jön át az én oldalamra, és a legjobb: nem horkol mellettem senki!

2. Nem kell szőrtelenítenem

Na jó, ez csak a téli hónapokra igaz, nyáron azért nem mászkálok szőrös lábbal az utcán. De tudjátok mit? Ez a szőr téma napjainkban legalább olyan szélsőséges nézeteket alakít ki a társadalomban, mint a vallás vagy a politika. Én viszont most bevallom, ha ciki, ha nem, télen a nadrág alá nem mindig van kedvem gyantázni vagy két naponta borotválni, pláne, hogy a kutya se látja. Ha wellnessezni megyek, akkor ez szintén megdől, de nagy általánosságban igyekszem kihasználni ezt a pozitív oldalát a szingliségnek.

3. Azt nézhetek a TV-ben, amit csak akarok

Vagy a számítógépen, mivel a tévém kb. másfél éve nem volt bekapcsolva. Viszont nem kell kompromisszumot kötni, és olyan filmet/sorozatot rakhatok be esténként, amilyet csak akarok, és nem kell végigszenvednem valamit, amihez az ég világon semmi kedvem nincs.

4. Nem szól hozzám otthon senki

Ez egy antiszociális ember számára megváltás egy olyan nap után, mikor ki kellett tennie a lábát a lakásból nap közben. Munka, suli, vagy más egyéb programok után kifejezetten üdítő tud lenni a négy fal között uralkodó csend és béke.

5. Nem pakolja el a dolgaim a lakásban senki

Így aztán csak magamat hibáztathatom, ha mégis eltűnik valami. A világ egyik legfeleslegesebb tevékenysége a lakásban eltűnő holmik keresgélése, és ha ezzel valaki más miatt kell az időnket tölteni, az különösen bosszantó.

6. Mindig szabad a fürdőszoba

És ráadásul a pipere cuccaim számára is sokkal több hely áll rendelkezésre, ami egy parányi fürdő esetén igen jól tud jönni. Reggel is van idő nyugodtan készülődni, és este is addig tollászkodhatok, ameddig csak kedvem tartja. Ha valaki ismert már olyan férfit, aki hiúságban bármelyik nőt lepipálta volna, tudja miről beszélek...

7. Nem eszik ki a kaját a hűtőből

Amikor hazaesem nap végén és nincs kedvem főzni, megváltás tud lenni a tegnapi maradék, amit nem evett meg senki. Desszertként pedig a gondosan bevásárolt pudingok és túró rudik is ott pislognak a polcon, mert senki nincs, aki felzabálná őket, mert azt hiszi, hogy az neki lett véve, és te amúgy is olyan cuki vagy, hogy az utolsót szívesen neki adnád.

8. Nincsenek felesleges drámák az életemben

Egyébként sem vagyok egy nagy drama queen, de lássuk be, egy párkapcsolatban előfordulhatnak összezördülések, sokszor feleslegesen. Én ilyenkor, szingliként értékelem csak igazán, ha nincs az ember életében senki, aki felkavarná az energiáit. Különösen igaz ez akkor, amikor a környezetemből is csak a negatív példák és történetek találnak meg - ilyenkor főként hálát adok az égnek, amiért nekem csak saját magamat kell elviselnem napról napra.

9. Nem kell beszámolnom senkinek semmiről

Nem tartozom elszámolással, magyarázattal, de még csak azt sem kérdezik meg, hogy hogy telt a napom. Szerencsére sose volt féltékeny partnerem, de még ilyenkor is idegölő tud lenni, ha valaki megkérdezi, hogy mit csináltál aznap, és tételes felsorolást vár óra-percre pontosan. De azt se látja senki, ha épp nincs jó kedvem, és nem próbálja kiszedni belőlem ennek okát egészen addig, míg tovább ront a helyzeten.

10. Bármit felvehetek otthonra

Ha egész hétvégén ugyanabban a pizsamában akarok fetrengeni, vagy a legócskább lyukas (de irtó kényelmes és eszmei értékkel bíró) melegítő gatyámat veszem fel karácsonyi mintás szőrös zoknival és kikopott mintájú pólóval, amit tetézek egy kb. 40 éves puncsszínű pulóverrel, azért sem fog beszólni senki, és még csak libidógyilkosnak sem lehet nevezni.

Ti mivel egészítenétek ki a listát?

- Orsi

Az elmúlt négy évben (nyugi, politika mentes lesz a sztori) számtalan férfi fordult meg körülöttem, és ezt most nem dicsekvésnek szánom - sőt. Néha inkább már zavaró a jelenlétük, de állítólag az kisugárzásommal sikerül bevonzani őket. A körforgás folyamatos, ha egy kikerül a képből, jön helyette egy (vagy több) másik. Őket aztán a könnyebb azonosíthatóság kedvéért egy hozzájuk fűződő történetből alkotott jelzővel jegyezzük be a névjegyzékbe a barátnőkkel, így ha sztori van, mindenki tudja, kiről beszélünk.

Persze olyan is van, mikor szándékosan kísértem a sorsot, és Tinderen randalírozok pár hétig, mígnem aztán besokallok tőle, és letörlöm az appot a fenébe hónapokra. De ezekben a hetekben azért rám bukkannak néhányan, és egy-kettővel tart is a beszélgetés valameddig. Később persze kifullad, de a Facebook ismeretség vagy az Insta követés megmarad, így nyitott marad a Don Juanok könyve.

A nagy Ő-re vágysz? Ismerkedj meg velem, és egy éven belül garantáltan rád talál!

Túlzás nélkül állíthatom, hogy az elmúlt években körülöttem legyeskedő férfiak több mint 90%-ának szerencsét hoztam a magánéletében. És itt nem csak azokat kell érteni, akikkel volt köztünk bármilyen fizikai kapcsolat, sőt, a legtöbbjükkel még csak egy ártatlan randevúig sem jutottam el. Azokat, akik képesek voltak rávenni, hogy kibújjak a biztonságot nyújtó digitális kijelzők mögül, egy kezemen meg tudom számolni. Az ideig-óráig tartó chateléseket, és az interneten köttetett haverságokat kétszámjegyűre becslem, de pontos adataim nincsenek.

Azt viszont pontosan tudom, hogy egy kivétellel (update: 2 van, a második épp a poszt írása közben írt rám) mindenkinek komoly párkapcsolata lett azután, hogy kontaktba került velem. Viszonylag sok házasság, és jó pár gyerek is született ezekből a kapcsolatokból. 

A barátnőim az üzleti potenciált is meglátták már ebben, és rendszeresen heccelnek is: szerintük, ezért a szolgáltatásért pénzt kellene kérnem, főleg, mivel olyan profi szintre fejlesztettem, hogy elég velem rövid ideig chatelni ahhoz, hogy rá pár hétre bekopogtasson a nagy Ő az ajtón. Ilyenkor pedig már a lánykérés időpontjára szoktunk fogadásokat kötni.

"Te is lehettél volna!"

Ez a mondat egyetlen egyszer fájt, egy olyan embertől, akinél igenis szerettem volna én lenni. Azóta immunissá váltam rá. Bár mai napig nem értem, miért van ez, de kifejezetten sokan érzik úgy, hogy ezt az orrom alá kell dörgölniük, miután én kihátráltam, és ők szinte azonnal becsajoztak. A válaszom mindig csak annyi, hogy nem véletlenül nem én lettem. Nem akartam én lenni, így átadtam a lehetőséget, amit a következő delikvens minden egyes alkalommal meg is ragadott.

A kérdés már csak az, vajon hány évig tart ez az átok, vagy milyen módon lehet továbbadni a következő szerencsésnek...

Hoztam nektek egy karácsonyi TAG-et, amibe 20 kérdést állítottam össze, ehhez több külföldi és magyar hasonló TAG-ből inspirálódtam. Az én válaszaimat az alábbi videóban hallhatjátok, de a kérdéssort bemásolom nektek, nyugodtan vigyétek tovább a saját blogotokra, ha szeretnétek kitölteni, és küldjétek el majd nekem, kíváncsi vagyok a válaszaitokra!

Karácsonyi TAG

1. Mi a kedvenc karácsonyi filmed?
2. Kedvenc karácsonyi zenéd?
3. Mikor kezded a karácsonyi készülődést?
4. Színes vagy fehér fények?
5. Mikor állítjátok fel a karácsonyfát?
6. Ki díszíti nálatok a karácsonyfát?
7. Igazi fa, vagy műfenyő?
8. Mikor bontod le a karácsonyfát?
9. Adni, vagy kapni szeretsz jobban?
10. Kiöltözöl karácsonykor, vagy pizsiben vagy egész nap?
11. Mi a kedvenc karácsonyi ételed és sütid?
12. Mit szoktál csinálni a karácsonyi szünetben?
13. Mi volt a legrosszabb ajándék, amit valaha kaptál?
14. És mi volt a legjobb?
15. Hol töltöd a karácsonyt?
16. Mi az álom úticélod, ahová elutaznál karácsonykor?
17. Kié a legtöbb munka otthon karácsonykor?
18. Szereted a tojáslikőrt?
19. Szoktál képeslapot küldeni?
20. Szoktál újévi fogadalmat tenni?

A videó végén egy karácsonyi nyereményjátékot is hoztam nektek, amiben egy szuper kis csomagot nyerhettek, melynek tartalma:

• 1 db Yves Rocher Nuit Vanille tusfürdő
• 1 db Yves Rocher Golden Tea ajakápoló
• 1 db trend IT UP Holo Finish Powder
• 1 db Nivea 1 Minute Urban Detox arcmaszk
• 1 db Balea Coffee&Coco Body Scrub
• 1 db Inglot Aquastic Cream Eye Shadow

- Orsi

Bizonyára jó néhányotoknak feltűnt, hogy augusztusban eléggé inaktív voltam a blogon. Bár Instagramon és Facebookon posztolgattam, és egy-két videóval is készültem a hónapra, alapvetően nem ez volt a legtermékenyebb időszak a blog életében.

Ennek a legfőbb oka az, hogy augusztusban alig voltam számítógép előtt. A legtöbb időmet vidéken töltöttem, közel két hétig nyaraltam, majd rövid szünet után jött is az augusztus 20-i hosszú hétvége, amit szintén öt naposra nyújtottam. És ha már ilyen szuper lehetőségeim adódtak a pihenésre, igyekeztem is kihasználni őket, és feltöltődni az év hátralevő részére.

Így aztán most nekiállok bepótolni a lemaradásom, és elkezdem újra gyártani a tartalmakat. Hozok szépségápolási újdonságokkal kapcsolatos blogposztokat, lesznek videók, és készülök gasztro posztokkal is az Édesmindegy blogon, szóval ha érdekel titeket a téma, érdemes ott is figyelni.

A nyaralásaim során nem vlogoltam, részben lustaságból, de leginkább azért, mert szerettem volna őket megőrizni magamnak. Nagyon szeretem megosztani veletek az élményeimet a különböző platformokon, de most úgy éreztem, hogy ezeket - néhány fotót kivéve - inkább elteszem magamnak emlékbe. Na jó, ez nem teljesen igaz, mert készült sok felvétel a gasztro-kalandozásainkról, amikről hamarosan össze is vágom az anyagot, így egy nagyon-nagyon tömény kajás videóra számíthattok, amiben megmutatom hol jártam és miket ettem. Előre szólok: éhesen semmiképp ne nézzétek majd meg!

Most pedig mutatok néhány fotót, amiket a nyaralásokon készítettem, és talán sikerül velük átadnom azt a hangulatot, ami végig uralta az augusztusomat: a nyugalmat, és a teljes belső harmóniát.

A kedvenc helyemen, a síkfőkúti tó partján

Napindító brunch a Depressoban, Egerben

Az egri borvidék kellős közepén van a második otthonunk

Felsőtárkányi tó

Szalonnasütés a rokonokkal

Tokaj, LaBor Bistro

Sárga Borház

Disznókő

Valahol Noszvaj felett...

Kacsaetetés, háttérben az Erdei Kisház Noszvaj

A fagyizás mindennapos volt az év legforróbb napjain

Szilvásvárad, Felső-tó

Bori Mami, Gyöngyös

Panoráma az egri várból

Augusztus 20-i tűzijáték Egerben

Katt ide egy korábbi posztomért: Síkfőkút, a nyugalom szigetem

- Orsi

Nem rég közzétettem egy Instagram story-t, amin keresztül kérdéseket tehettetek fel nekem az új funkció segítségével. Nagyon sok kérdés érkezett, de sok olyan is, amit már a korábbi videómban megválaszoltam, vagy sokszor ismétlődtek, illetve olyanok is, amikre nem szerettem volna válaszolni. Így hát szemezgettem a sok kérdés közül, és elkészült egy újabb kérdezz-felelek videó azokból, amiket érdekesebbnek találtam és örömmel válaszoltam rájuk.

Utólag találtam néhány kérdést, amik kimaradtak véletlenül, ezekre most itt a posztban válaszolok:

• K: Hogy bírsz annyi dolgot csinálni egyszerre?
  V: Magamnak osztom be az időm, így arra van, amire szeretném. De amúgy nem csinálok olyan sok mindent egyszerre. Amikor még alkalmazott voltam, akkor is mindenre jutott időm.
• K: Mi a horoszkópod?
  V: Vízöntő, és imádom. ITT írtam már erről egy posztot.
• K: Mi volt a kedvenc meséd kiskorodban?
  V: Susi és Tekergő.
• K: Lesz "Instagramon irányították a napom" videó?
  V: Nem hiszem, mert nem szeretem, ha megmondják, mit csináljak, még így poénból sem.
• K: A sósat vagy az édeset szereted jobban?
  V: Nem tudnék választani. Ebben a sorrendben.

- Orsi

Június elején kirándultunk egyet Síkfőkúton, és ezen a napon elkészítettem nektek az első vlogot a YouTube csatornára. Lecsekkoltuk az Erdei Kisházat, ami egy új szálláshely Noszvajon, csodaszép kilátással a tóra, és a Nomád Hotelben zajló Glamping Pikniken is szétnéztünk, miután elállt az órákon át szakadó eső.

Kedvcsinálónak hoztam néhány fotót, a poszt végén pedig megtaláljátok a videót is. Remélem tetszeni fog! Ha igen, kérlek nyomjatok rá egy like-ot és iratkozzatok fel a csatornámra, ahol hamarosan új videót is láthattok!

Erdei Kisház Noszvaj

Borospince

Földszinti nappali

Földszinti fürdőszoba

Földszinti hálószoba

A másik földszinti hálószoba

Infraszauna

Földszinti terasz

- Orsi

Régóta szerettem volna belevágni a YouTube-ozásba, de ezt tudhatjátok, ha követtek Instagramon. Mivel hiányzott a megfelelő technikai háttér, ezért elég sokat kellett rá várni, de végre a blog mellett elindulhatott a vlog csatornám is.

El is készült az első videó a YouTube csatornámra, amit már sokan régóta vártatok. Remélem szeretni fogjátok, hiszen a ti kérdéseitekre válaszolok benne. A célom az volt, hogy egy picit jobban megismerjetek, és olyan dolgokra is választ kapjatok, amik eddig nem derültek ki számotokra az Instagramról vagy a blogról.

Nem is húzom tovább az időt, következzen a videó:


Ha tetszett, ne felejtsetek el nyomni rá egy like-ot, feliratkozni (ITT), és benyomni a kis csengőt, hogy mindig értesüljetek a legújabb videókról!

Csók,

- Orsi

Kisebb-nagyobb megszakításokkal bár, de hosszú évek óta én is használom a világ egyik legmegosztóbb társkereső alkalmazását. A Tinder eddig nem hozott nálam átütő eredményeket, egyet kivéve, de ez már régi történet. Azóta viszont nem is igazán tudom komolyan venni az itteni ismerkedést, és bár időről időre visszatérek a használatához, legfőképp unaloműzőként tekintek rá. Viszont mivel rengeteg emberrel váltottam már itt szót, elég sok kategóriába be tudom sorolni az embereket akár néhány mondat után.

1. A szexisten

Ő az, akinek az első mondatából süt, hogy egy alfahímként tekint magára, akit nem kaphat meg akárki, örülj, hogy veled szóba áll. Csodáld őt, epekedj utána, és remegve várd, hogy végre az ágyába kerülhess. Biztos az én fejemben van a hiba, de nálam ezek a szerepek picit fordítva vannak, jobban csípem, ha engem próbálnak meghódítani. És nem, nem fog menni farok-szelfivel.

via GIPHY

2. A mimózalelkű

Elég jó szűrőim vannak, nem szeretek felesleges köröket futni, ha azt érzem, hogy valakivel nem vagyunk egy hullámhosszon. Ilyenkor egy adott ponton felvilágosítom emberünket, hogy bocs, de nekünk nem igazán lehet közös jövőnk, ne raboljuk egymás idejét. Na ennél a pontnál kezdenek bele néhányan nőket meghazudtoló hisztériázásba. Próbálják elhitetni, hogy de, mégis ők az igaziak, adjak esélyt, nem tehetem ezt velük! Sajnos nálam hamar elszakad a cérna és empátia híján kissé nyersebb hangnemre szoktam váltani, ami aztán különösen rosszul esik finom lelkű hős lovagjainknak. Ők lehetnek azok, akik egy párkapcsolatban is hamarabb kezdenek el duzzogni, mint a nő. Illetve tapasztaltam, hogy erősen összefügg ez a rendkívüli érzékenység azzal is, hogy kényszeresen kiforgatják a másik szavát, hogy akkor is legyen min megsértődni, ha amúgy nincs ésszerű indok.

3. A féltékeny

Nem írsz vissza 5 percig? Akkor bizonyára mással is beszélgetsz. Lehet, hogy nem is a Tinderen, hanem már eljutottatok a Messengerig. Áhá, tehát több vasat tartasz egyszerre a tűzben, te céda. Végül is, nem tudod, mit hagysz ki, hisz ha minden figyelmed neki szentelnéd, ugyanezt kapnád vissza, de így majd megnézheted magad, ki fog komolyan venni. - Igen, némi túlzással, de viszonylag pontosan idéztem egy közelmúltbéli eset kapcsán. Nem gondolom, hogy valaha bárkinek is meg kellene indokolnom, miért nem írok vissza rövid időn belül, különösen egy ilyen friss ismerkedési szakaszban. Itt le is szokott zárulni a beszélgetés, hiszen korábban belegondoltam, hogy milyen szinten lehet féltékeny valaki egy kapcsolatban, aki már az ismerkedéskor sem bírja elviselni, hogy esetleg rajta kívül szóba állsz még emberekkel (és itt lehet szó barátnőkről, anyukáról).

4. Az unalmas

5. A zaklató

6. A poéngyár

7. A telefonálós

8. A kapkodós

+1 Az ego növelő

Jöjjön a végére egy kis önirónia. Van a Tinderen az a típus, aki amúgy senkitől nem akar semmit, mert jó neki egyedül, meg egyébként is vannak olyan múltbéli lezáratlan dolgai, amiken nem tud átlépni, és addig feleslegesnek lát bárkit közel engedni magához. Megugorhatatlan elvárásokat támaszt, lehetetlen megfelelni neki, ráadásul az első perctől szarkasztikus és hűvös, olyan, mint egy sündisznó. DE ettől függetlenül megadja az esélyt ennek a zseniális alkalmazásnak, hátha begaloppírozik a herceg, és leveszi a lábáról. (Nem, közel 4 éve ez a herceg még vagy fel se ült arra a nyamvadt lóra, vagy csak nem tanult meg vele közlekedni.) Minden esetre a bókokat zsebre kell tenni, aztán szép lassan mindenkivel megértetni, hogy rossz ajtón kopogtatott, de azért kedves volt tőle. 

Nektek van kellemetlen Tinderes élményetek? Jöhetnek a sztorik! 😁

- Orsi

Az előző vizsgaidőszakban láthattátok nálam, hogy elkezdtem ginkgo bilobát szedni, és ígértem, hogy beszámolok majd a tapasztalataimról. Egy-két emberrel beszéltem is erről privátban, de akkor már nem éreztem aktuálisnak ezt a bejegyzést, most viszont nagyon is itt az ideje, hogy elmeséljem a ginkgo-s élményeimet!

Koncentrálj!

Bár túl vagyok már összesen 11 vizsgaidőszakon, az előzőnél jutott eszembe először, hogy kipróbálok valamit, ami segíthet egy kicsit a tanulásban. Nálam az alapvető probléma, hogy nehezen tudok koncentrálni. Sokszor máson jár az eszem, és azt veszem észre, hogy egy oldalt már harmadjára olvasok, de még mindig úgy érek a végére, hogy nem tudom, miről volt szó. Vagy nem is tudok egy helyben ülni 20 percnél többet, mert

• feltétlenül rá kell néznem a telefonomra (amit egyébként gondosan elrakok ilyenkor lenémítva a szoba másik sarkába)
• ki kell mennem mosdóba
• főznöm kell egy kávét
• szívnom kell egy kis friss levegőt
• össze kell dobnom egy szendvicset (vagy egy 5 fogásos fine dining menüt)
• fel kell porszívóznom
• le kell vágni a lábkörmöm
• stb.

Bármit, csak tanulni ne kelljen. Ugye ismerős?

Egy barátnőmtől származik a kedvenc sztorim ezzel kapcsolatban. Csoporttársak voltunk a főiskolán, és akkor is nagyon szendvedtünk, amiért tanulnunk kellett, így ő is mindent kitalált, ami "fontosabb volt". Így miután komplett nagytakarítást tartott, nekiállt átrendezni és kifesteni a szobáját a vizsgaidőszak kellős közepén. Mert épp akkor volt aktuális, na. 😅

Miben segít a ginkgo biloba?

Azért próbáltam ki tavaly a ginkgo bilobát, mert korábban már nagyon sok jót hallottam róla, többek között azt, hogy segít a koncentrációban, támogatja a szellemi teljesítőképességet és segíti az agyműködést. Az elsődleges szempont, amiért szedni kezdtem a koncentráció segítése volt. Szerencsés vagyok, mert ha már elkap a gépszíj, akkor minden szuper, szívja az agyam a tudást, és ebben a fotografikus memóriám is nagyon sokat segít. De idáig nagyon nehezen jutok el.

Én egy dm saját márkás DAS gesunde PLUS kapszulát vettem meg, amiben 40 darab található és 899 Ft-ba került. Mivel napi egy kapszula szedése ajánlott, így ez a doboz nagyjából le is fedi a vizsgaidőszakot, és szerintem nem túl nagy beruházás. Mivel szkeptikus voltam, ennél sokkal többet nem is szívesen adtam volna hasonló termékért, ezért is esett erre a választásom.

Az első 1-2 vizsgámnál még nem szedtem, de mivel nagyon nehezen gyűrtem le az anyagokat, az egyik vizsgáról hazafele menet megvettem a kapszulát, és aznap el is kezdtem szedni. És itt jött a csoda! Őszintén megmondom, nem tudom, hogy placebo, vagy valóban hatásos volt-e, de nálam működött. Néhány nappal később már azt vettem észre, hogy sokkal könnyebben koncentráltam a tananyagra, nem kalandoztak el a gondolataim, a vizsgákon pedig hihetetlenül jól teljesítettem.

Hogy konkrét példát is hozzak, jöjjön egy kis storytime. Az egyik legnehezebb vizsgámra összesen két napom volt felkészülni, ebből az egyik nap elolvastam a vonatkozó jogszabályokat, amik egy beugróhoz kellettek, a második nap pedig elolvastam a kb. 70 tételt. A vizsgán nagyjából max. pontosra teljesítettem az olvasottak alapján a beugrót, és mindkét kihúzott tételt el tudtam mondani azután, hogy előtte nap egyszer elolvastam őket. Az egyik tétel először nem jutott eszembe, de a tanárnő segítő kérdései hatására minden előjött. Ez egy 7-8 pontból álló felsorolás volt (+ a kifejtés hozzájuk persze), amit több, mint 24 órával a vizsga előtt olvastam először és utoljára.

Ezek után én csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a ginkgo bilobáról, mert olyan lehetetlen helyzetekből húzott ki, amiket ha nem én élek át, tényleg nem hiszem el. Számomra a legjobb hatása valóban az volt, hogy segített koncentrálni, és képes voltam napokon keresztül csak a tanulásra összpontosítani anélkül, hogy mindenfelé elkalandoznék. Így hosszú órákat adott hozzá a napjaimhoz az aktív tanulást illetően, ami rengeteget számított, különösen akkor, mikor tényleg csak 1-2 napom volt két vizsga közt, és ezalatt több száz oldalt kellett elolvasni és megtanulni.

Nektek van valami bevált praktikátok amitől jobban megy a tanulás? Jöhetnek a tippek, most mindent be kell vetnem, mert kegyetlen másfél  hónap vár rám! 🙈

- Orsi